Talán még mindenki emlékszik azokra az időkre, amikor az 500 megabájtos merevlemez igazán nagy dolognak számított, és amikor még az operációs rendszerek elfértek egy floppyn. Mára ezekből már csak emlékek maradtak, és manapság már szinte kicsinek számít az a HDD, amin a „GB” felirat szerepel, mivel a gyártók előtérbe helyezik az órási kapacitást, így nem ritkák a 2 terabájtos lemezek sem.
A sebesség azonban tovább nőtt, ezzel egyenesen arányosan az üzemi hőmérséklet, és a fogyasztás is. A Western Digital mérnökei azonban héliummal töltenék meg a HDD-k belsejét, mivel a hélium sűrűsége pont a hetede a levegőének. Ezzel csökkenthető a belső ellenállás, ami egyértelműen meggyorsítja az eszközt, illetve a hőséget is mérsékli 4-5 Celsius fokkal. Amennyiben a súrlódás csökken, kevesebb energiát kell a hűtésre, illetve magára a működésre fordítani, ami a merevlemezgyártó cég szerint pontosan 23 százalékkal kevesebb a mostaniaknál. Ezen kívül így már hét tányért lehetne behelyezni az öt helyett a fémburkolat alá, ami a kapacitás negyven százalékos emelkedésével járna.
SSD-t nem lenne inkább érdemesebb fejleszteni?
Haahahha. I’m not too bright today. Great post!
Milyen gyakorisággal romlanak el a nagy kapacitású 1,2 terabájtos HDD lemezek?
A meghibásodási gyakoriság általában nem nő a tároló kapacitás növekedésével.